Hlatky László pályafutását, színészi és színházi tevékenységét, valamint korának politikai és kulturális történeseit fölvillantó emlékezésünk első részében az 1945-ig, majd a következő részben az 1982-ben bekövetkezett haláláig tartó művészi munkásságáról szólunk.

Hlatky László színművész, színigazgató száz esztendővel ezelőtt, 1911. március 7-én született Budapesten Hlatky Lajos tisztviselő és Szabó Eszter negyedik, legfiatalabb gyermekeként. Rétalapi Hlatky Lajos, az édesapa régi magyar nemesi család sarja volt, aki nem sokkal a gyermekek születése után, Trianon következtében az addig megmaradt birtokot is elvesztette. A Hlatkyak, név szerint Hlatky János és fia, János a ránk maradt írásos dokumentumok szerint 1642-ben nyertek címeres nemeslevelet, amelyet aztán kihirdettek 1643-ban Nyitrán, 1741-ben Abaúj, 1814-ben Győr és végül 1815-ben Arad vármegyében.

A rétalapi nemesi előnevet a család említett felmenői a mai Győr-Moson-Sopron megyében található, mintegy 550 lelket számláló Rétalap nevű falu után kapták. A rétalapi Hlatkyak címerében lilás mezőben, zöld alapon, fölemelt jobb lábában golyót tartó fehér daru áll. A sisakdísz zárt, fekete szárny, míg a takarók kék aranyból és vert ezüst. A Hlatky-családnak az 1848-49. évi szabadságharc előtt az Arad vármegyei Pankotán, Csiky Gergely színműíró szülőfalujában volt birtoka, majd ezután áttelepültek a szomszédos Bihar vármegyébe. A család már a XIX. században is adott néhány kiemelkedő személyiséget a magyarságnak, így például rétalapi Hlatky Jánost, aki a bánsági Krassó-Szörény vármegyei Karánsebesen királyi ügyész, míg rétalapi Hlatky Károly vármegyei főszámvevő volt.

A XX. századi ismertebb Hlatkyak közül az idősebb és ifjabb Hlatky Endre Bihar vármegye székhelyén, Nagyváradon született. Az apa Trianon előtt, a fia Észak-Erdély 1940-es visszatérése után volt Várad főispánja. Az ifjabb Hlatky Endre, a most száz esztendeje született Hlatky László színész nagybátyja volt. Szent László városában ifj. Hlatky Endre alapította az Ady-múzeumot, amely tettéről Ady Endre és a „Holnap” múzeuma Nagyváradon címmel ő maga számol be az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag 1943/5. számában. Ifj. Hlatky Endre 1944-ben Váradról ismét fölkerül a székesfővárosba, ahol a Magyar Rádió műsorigazgatója, Horthy Miklós bizalmas embereként a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára lesz. A Horthy-proklamáció beolvasása miatt ifj. Hlatky Endrét a németek 1944. október 15-én letartóztatták, majd Németországba deportálták.

A kalandos sorsú Hlatky Endre nem kívánt a németeké után a szovjetek fogságába is kerülni, ezért a háború után nem jött haza Magyarországra, hanem az 1957-ben bekövetkezett halálig római emigrációban élt. Rómában kálvinista létére katolizált, s élete utolsó esztendeiben már ferences harmadrendű, kamalduli szerzetesként több száz kínai verset fordított magyarra. Hlatky Endre egyéb irodalmi és kortörténeti munkái mellett a versfordításai is a nyíregyházi Kállay-gyűjteménybe kerültek. A Rádió hajdani műsorigazgatója egyben sikeres zeneszerző is volt, s a Hortobágyi halastónál című nótája időnként még manapság is elhangzik.

Hlatky Lajos és Szabó Eszter házasságából három fiú, Lajos, Endre és László, valamint egy leány, Eszter született. A legkisebb gyermek, László az 1927-1928-as tanévben érettségizett az akkoriban patinásnak számító józsefvárosi Magyar Királyi Általános Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban. A Tavaszmező utcai oktatási intézmény magas színvonalára jellemző, hogy abban az időben a korabeli érettségi tabló tanúsága szerint a tíz megjelenített pedagógus közül nyolc rendelkezett valamilyen doktori címmel. De voltak az iskolának híres tanulói is. Hlatkyval egy időben tanult a gimnáziumban a révkomáromi születésű Lükő Gábor néprajzos, a moldvai csángók neves kutatója, s egy kicsit később ide járt és itt érettségizett Varga László kereszténydemokrata politikus.

Hlatky László, a színész családjának a múlt század első évtizedétől a budapesti mellett volt egy tágasabb otthona is a Csepel-szigeti Szigetszentmiklóson, s a kis utcácskát, amelyre a ház egyik oldala nyílt, a második világháború után berendezkedő új hatalom országlásáig Hlatky köznek nevezték. A szigetszentmiklósi házat természetesen elkonfiskálták az elvtársak, a kis utcát pedig átkeresztelték.

Herczeg László igazolványa

Az édesapa, Hlatky Lajos, a gyakorlatiasabb foglalkozást űző hivatalnok, az akkori pesti polgári fölfogásnak megfelelően először hallani sem akart arról, hogy a legkisebb fia, László a bizonytalan egzisztenciával járó színészetet válassza foglalkozásnak. Eszter, az édesanya nem ellenezte, ám hallgatag asszony lévén ő nem nagyon szólt bele a gyermekek pályaválasztása körül kialakult családi vitába.

A humán tárgyakból kitűnőre érettségiző legkisebb Hlatky-fiú végül is 1928 őszén az atyai rosszallás ellenére felvételizett, és fölvételt nyert az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára. Az intézményt eredetileg 1865-ben Pesten, a mai Semmelweis, akkor Újvilág utcában Színészeti Tanoda néven alapították és nyitották meg, s néhány korábbi átkeresztelés után 1893-tól viselte az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia, röviden Színiakadémia nevet. Hlatky László fölvételekor a tanintézet már abban az épületben működött, ott, ahol napjainkban is, a Rákóczi út 21. szám alatti, Schmal Henrik tervezte, a velencei gótika és az iszlám építészeti elemeit ötvöző, úgynevezett Uránia épületben. Manapság Színház- és Filmművészeti Egyetemnek nevezik.

A Színiakadémia akkori igazgatójának, Sebestyén Károlynak és a tanári karnak mindjárt meggyűlt a baja az ifjú növendék nevével, mondván, hogy az nem magyar, hanem szlávos. Ilyen névvel nem lehet valaki színész Magyarországon, mondták. Hlatky hiába lobogtatta a különböző dokumentumokat, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy apai felmenői, a rétalapi Hlatkyak már a XVII. század óta viselik a nemesi címet. Így lett a színiakadémiás fiatalból már az első évfolyam kezdetén Herczeg László, ám a tanfolyam elvégzése után, az 1931-ben kiállított oklevélen azért annyi engedményt tettek neki, hogy zárójelben föltüntették az eredeti családnevét: Herczeg (Hlatky) László. A művész elmondásából tudjuk, hogy később az egyik előadásán megjelent Herczeg Ferenc, a Horthy-korszak ünnepelt, német származású magyar írója, a Revíziós Liga elnöke, aki a szünetben így mutatkozott be Hlatkynak: „Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Herczeg úr, Herczeg vagyok”. A magyarság és a magyar színházi kultúra szolgálatába szegődött, s 1945 után ezért megaláztatásban is részesült színész a Színiakadémia elvégzése után előadóként és színigazgatóként már nem használta a Herczeg nevet, a „rétalapi” nemesi előnevet viszont igen.

Herczeg, alias Hlatky László 1928-ban akkor került be a Színiakadémiára, amikor az addig tanári feladatokat ellátó Sebestyén Károly lett a tanintézet igazgatója. A műfordító, irodalomtörténész, publicista Sebestyén azonban az igazgatás mellett továbbra is tanított esztétikát, költészettant és dramaturgiát. Ignácz Rózsa, a háromszéki színész-író 1931-ben, Hlatky László évfolyamtársaként végezte el a budapesti Színiakadémiát. Ignácz Rózsa az 1960-ban megjelent Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén) című könyvében nagy szeretettel ír mások mellett a Hlatky László színiakadémiai oklevelén is olvasható tanárokról. Így az aradi születésű Gál Gyuláról is, aki a drámai és vígjátéki gyakorlatok tanára volt, vagy Gál majdnem földijéről, az Arad vármegyei Erdőhegyről elindult Fáy Szerénáról, aki a Nemzeti Színház örökös tagjaként, már hatvan éves fejjel a drámai és vígjátéki gyakorlatot tanította. Ódry Árpád, a két világháború közötti időszak egyik legnagyobb színésze már igazgatóként írta alá Hlatky László oklevelét, ám akárcsak elődjei, Ódry tanított is a Színiakadémián.

Hlatky László a Színiakadémia elvégzése után két-három éven keresztül vidéki színházakban lépett föl, majd 1934-ben a székesfővárosi Király Színház tagja lett. A Beöthy László alapította, és hosszú ideig igazgatta teátrum 1903-tól 1936-ig működött a Király utca 71. szám alatt. A Király Színház főleg zenés játékokat adott elő, leginkább a XX. század első évtizedeinek világhírű magyar operettjeit. Itt vált igazán népszerű primadonnává a Tanácsköztársaság mellett agitáló Fedák Sári, vagy a német katonáknak föllépő Rökk Marika. De rendszeresen föllépett itt Honthy Hanna, Rátkai Márton és Medgyaszay Vilma is. A Színiakadémiát nemrégen elvégző Hlatky 1934-ben került az akkor már komoly anyagi gondokkal küzdő színházba, ahol eljátszotta élete első főszerepét Komjáthy Károly Szegény ördög című zenés játékában. A Király Színház 1936-ban megszűnt, majd néhány év múlva az épületet lebontották.

Hlatky az anyagi csődbe ment nagy hírű Király Színház megszűnése után, 1936-ben átigazolt a Békeffy László és Komjáthy Károly akkoriban alapította Pódium Írók Kabaréjába. A 320 nézőtéri férőhellyel rendelkező színház a magyarországi szecessziós építészet egyik gyöngyszemében, a Gresham-palota szuterénjében fogadta a közönséget. A színpadon olyan művészek szerepeltek, mint például Herczeg Jenő, Komlós Vilmos (Hlatky László és Kibédi Ervin előtt ők játszották a Hacsek és Sajó című bohózatot), Kiss Manyi, Kellér Dezső, Pethes Sándor, Neményi Lili és Hlatky László.

A Pódium Írók Kabaréjában több mint kétszáz előadást megért Elő az okmányokkal! című darab 150-ik színrevitelekor készült társulati fényképen középütt Békeffy László (Mikszáth Kálmán keresztfia...) fogja kezében az ünnepi alkalmat hirdető plakátot, míg a tőle balra elhelyezkedő csoport hölgy tagja a szintén száz esztendővel ezelőtt született Kiss Manyi. Pohárral a kezében, a fotó jobb felső sarkában az ifjú Hlatky László áll. A Békeffy László irányította társulat túlpolitizált, egyoldalúan szélsőbalos légköre Hlatky számára 1939-ben már egyre fojtogatóbbá vált, s ekkor úgy gondolta, hogy művészetével inkább a magyar nyelvet és a nemzetet szolgálja. Akárcsak a Színiakadémia utáni pályakezdéskor, 1939-ben megint nyakába vette a magyar vidéket és terjesztette a kor követelményeinek megfelelő nemzeti szellemet. Ismét vidéki színész, majd színigazgató lett.

Hlatky László vidéki állomáshelyei ezután Debrecen, Pécs és Szeged. Ihász Aladár pécsi székhelyű stagione-társulata 1940. december 6-án Horthy Miklós kormányzó névnapjának tiszteletére a Szegedi Nemzeti Színházban előadta Erdélyi Mihály egy esztendővel korábban bemutatott Zimberi-zombori szépasszony című, jó néhány, akkorra már országos slágerré vált betétszámmal megtűzdelt hazafias operettjét. A karmester az egyben sikeres operettszerző, Csanak Béla volt. A női főszerepet a huzamosabb amerikai tartózkodásról akkor hazatért szőke primadonna, Sándor Anna játszotta.

Sándor Anna színészkamarai igazolványképe

A szép hangú és küllemű színésznő óriási közönségsikert aratott. A társulat ezután Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét viszi színre, amelyben Sándor Anna élete egyik legnagyobb színészi és énekesi szerepét, Szilviát alakítja. A repertoár következő darabja Harsányi Zsolt Rozmaring című vígjátéka volt, amelyben Sándor Anna játszotta a szerelemes vezérigazgató-kisasszonyt. A Rozmaring szegedi előadásán Hlatky László is színre lépett, s nagyjából ekkor kezdődött a szerelem a nálánál néhány évvel idősebb Sándor Annával, amely nemsokára házasságkötéssel végződött.

Az Országjáró Kamaraszínházat Hlatky László alapította és igazgatta. Társulatával keresztül-kasul bejárta a bécsi döntések jóvoltából megnagyobbodott hazát, s amint azt az egyik mellékelt műsorplakáton is látjuk, minden előadás előtt a társulat elénekelte a Himnuszt. Az állandó repertoáron volt Kálmán Imre Marica grófnője, ám továbbra is nagy sikerrel játszották a Zimberi-zombori szépasszonyt és a Gyergyói bált. A kamaraszínház 1944 nyarán a Szegedi Nemzeti Színházban Sándor Anna címszereplésével bemutatta Henrik Ibsen Hedda Gabler című színpadi művét, s ezzel Hlatky László neje bebizonyította, hogy nem csak énekesnek és a könnyedebb szerepek eljátszására alkalmas, hanem drámai színésznőnek is kitűnő. Férje és ő játszotta ezenkívül Harsányi Zsolt Bolond Ásvayné és Herczeg Ferenc (az író 80-ik születésnapja tiszteletére) Utolsó tánc című színművének a főszerepét. Sándor Annáról, a háború előtti és utáni magyar színjátszás egyik csillagáról, egyetlen szót nem írnak az életrajzi- és színészlexikonok, sírját újratemetés címén az Óbudai temetőben már régen kihantolták.

Pécsett 1939 októbere és 1942 májusa között hat stagione-színtársulat is tartózkodott, így például Ihász Aladár operett-társulata, amelynek Sándor Anna és Hlatky is tagja volt. A korabeli pécsi városvezetés, Esztergár Lajos polgármesterrel az élén, és a helybeli intellektuális körök a színházat is szerették volna megújítani. A Pécsi Műveltségterjesztő Mozgalom 1942. február 23-ai közgyűlésén Weöres Sándor könyvtáros, a Janus Pannonius Társaság alelnöke beszédében elmondta, hogy szeretnék átvenni a Pécsi Nemzeti Színház szellemi irányítását. Hlatky László 31 éves fejjel, 1942-ben megpályázta az akkor (is) nehéz pénzügyi helyzetben levő Pécsi Nemzeti Színház színigazgatói állását, amelyet ezután közel két esztendőn keresztül betöltött. Hlatky igazgatósága idején a pécsi színházban bemutatták a többi között Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének kamaraváltozatát és Madách Imre Az ember tragédiája című művét Fábri Zoltán rendezésében.

A Pécsi Nemzeti Színház 1971-ben ünnepelte megnyitásának 75. évfordulóját. Szederkényi Ervin, a Pécsett napvilágot látott Jelenkor főszerkesztőjeként 1971-ben füzetes kiadványt szerkesztett a jeles színháztörténeti évforduló tiszteletére. Weöres Sándor, aki 1941 és 1943 között könyvtárvezető volt a baranyai székhelyen, egy cím nélküli négysoros verset jegyzett be az emlékfüzetbe a saját keze írásával. A költő ezzel a négysorossal a Pécsi Nemzeti Színház hajdani, akkor még élő igazgatójára, Hlatky Lászlóra emlékezik: „A pécsi színházzal szembe / Az emlék vonz és nem taszít, / Szeretettel juttatja eszembe / A hajdani diri Hlatky Lacit. - Weöres Sanyi. 1970. karácsony.” (A Pécsi Nemzeti Színház jubileumára 1895–1971.)

Hlatky pécsi színigazgatósága idején Weöres Sándor mindössze 30 éves, míg „a hajdani diri” 32 esztendős volt. A Vas megyei költő nem sokkal Hlatky színigazgatói működésének kezdete előtt, 1941-ben került Pécsre az akkoriban fölállított Városi Könyvtár ügyeinek igazgatására, ám idejét szívsebben töltötte a Pécsi Nemzeti Színház berkeiben és a főtéri Nádor Kávéházban, ahol Hlatky László későbbi visszaemlékezése szerint a színházi előadások után gyakran vacsoráztak és poharazgattak.

Hering József – Kuruc.info